Magyar / A2
A páva és a daru
A páva meghívta enni a darut. A daru egy hosszú lábú, szürke madár. Evés után a két madár beszélgetni kezdett.
A páva megmutatta színes farkát és kék mellét.
– Nézd, milyen szép vagyok! Még a fejemen is szép tollak vannak. Te csak egy csúnya, szürke madár vagy!
– Igaz, hogy szépek a tollaid – felelte a daru. – De mire jók neked? Velük nem tudsz magasra repülni. Itt maradsz lent, a földön. Az én szürke tollaimmal viszont felrepülhetek az égbe. Onnan nézhetem a világot.
A daru színe nem volt olyan szép, mint a páváé. A tollai mégis olyasmit adtak neki, amit a páva szép tollai nem tudtak adni.
English summary · includes the ending
A peacock invites a crane to a meal. After eating, they argue about the gifts nature has given them. The peacock displays his colourful tail, blue breast, and the feathers on his head. He calls the grey crane ugly and worthless beside him.
The crane agrees that the peacock is beautiful but questions the usefulness of his feathers. They cannot carry him high into the sky. The crane's plain grey feathers, however, allow him to fly up and enjoy the view below.
He adds that people collect his fallen feathers, which heroes wear on their headwear. Peacock feathers are used for fans. His reply finishes the argument; the tale does not describe an apology or a flying contest.
Heltai's explanation warns readers against looking down on others because of their own gifts. Another person may have a different quality that is more useful than the one they are proud of.
Adapted for Lejrbål from the credited source.
Read the source