Az aranyszőrű bárány

Egy szegény embernek sok gyereke volt, de a legtöbb nem akart dolgozni. A legkisebb fia viszont elindult, hogy munkát találjon. Egy faluban megtudta, hogy egy gazdag ember juhászt keres: valakit, aki vigyáz a juhaira.

A gazda megígérte, hogy egy év szolgálat után ad neki egy aranyszőrű bárányt, ha addig egyetlen juh sem tűnik el. Egy év nála különös módon csak három nap volt. A juhásznak azonban éjjel-nappal ébren kellett maradnia, mert alvás közben sok juh elveszett volna.

A fiú kapott élelmet és egy szépen szóló furulyát. Amikor álmos lett, játszani kezdett rajta, és a juhok mind táncra keltek. A legszebben az aranyszőrű bárány táncolt. A három nap végén a fiú minden juhot hazahajtott. A gazda megtartotta az ígéretét.

A fiú elindult haza a báránnyal. Este egy házban kapott szállást. A házigazda lánya egész éjjel a csodás bárányra gondolt. Végül felkelt, hogy titokban elvigye és elrejtse. De amint megérintette, mindkét keze a bárány szőréhez ragadt.

Reggel a fiú meglátta, mi történt. Úgy döntött, továbbmegy a báránnyal, és jöjjön a lány is. Az utcán elővette a furulyáját. A bárány táncolt, vele együtt a hozzá ragadt lány is.

Egy asszony éppen kenyeret tett a sütőbe egy nagy lapáttal. Kiszaladt vele, és megütötte a lányt: szégyellje magát, hogy így táncol az utcán! A lapát azonban a lány hátához ragadt, az asszony pedig a lapát nyeléhez.

A templomból kijövő pap felháborodott, hogy így viselkednek ünnepnapon. Megütötte az asszonyt a botjával, de a bot hozzá ragadt, a pap pedig a bothoz. A falu lakói utánuk szaladtak, hogy visszahúzzák a papot. Ahogy megfogták, sorban ők is odaragadtak. A fiú játszott, és az egész sor táncolt.

Így jutottak a király városába. Egy fogadóban a fiú eltette a furulyát, hogy mindenki pihenjen. A fogadóstól megtudta, hogy a király lánya még soha nem nevetett. A király annak ígérte a kezét, aki megnevetteti.

A fiú jelentkezett a palotában. A király megengedte a próbát, de halállal fenyegette, ha nem sikerül. A fiú vállalta. A király és a lánya kiállt az erkélyre, ő pedig az udvaron játszani kezdett. Táncolt a bárány, a lány, az asszony, a pap és az egész falu.

A király nevetett, a lánya pedig még jobban. A bárány nagyokat ugrott, és egyszer csak mindenki levált a másikról. Most már külön táncoltak. A király könyörgött, hogy hagyják abba, mert még belehalnak a nevetésbe. A fiú eltette a furulyát, és mindenki megállt.

A pap rögtön összeadta a fiút a királylánnyal. Megkapták a fél királyságot. A falu népe ott maradt, és gazdag lett. A fiú kocsikat küldött az apjáért és a testvéreiért, akik szintén gazdag emberek lettek.