A só

Egy öreg királynak három lánya és három országa volt. Szerette volna férjhez adni a lányait. A legszebb országot annak akarta adni, aki a legjobban szereti őt.

Megkérdezte a legidősebb lányát:

— Hogyan szeretsz engem?

— Úgy, mint a galamb a búzát.

A középső lánya így felelt:

— Mint nyáron a kellemes szelet.

A legkisebb pedig ezt mondta:

— Úgy, ahogy az emberek a sót.

A király nagyon megharagudott. Elküldte a legkisebb lányát a palotából, sőt az országból is. A lány hiába sírt és magyarázta, milyen fontos a só.

Elment az erdőbe, de nem talált ki belőle. Egy nagy fa belsejében lakott. Gyümölcsöt és mogyorót evett. Egy évig élt így.

Egy nap a szomszéd ország királyfia meglátta. A lány megijedt és elbújt a fában. A királyfi többször szólt hozzá. Végül azt mondta, hogy belő a fába. A lány erre kijött. Piszkos volt a ruhája, és szégyellte magát. Elmondta, hogy ki ő.

A királyfinak tetszett a lány. Hazavitte a palotába, szép ruhát adott neki, és hamarosan összeházasodtak. Boldogan éltek.

Később a férje megkérdezte, miért küldte el az apja. A lány elmondta a sóról szóló választ. A fiatal király meghívta az apját ebédre. Megparancsolta, hogy neki minden ételt só nélkül készítsenek.

Az öreg király nem tudta megenni sem a levest, sem a húst.

— Miért nincs só az ételben? — kérdezte.

— Azt hallottam, hogy nem szereti a sót.

— De nagyon szeretem! Ki mondta ezt?

— A lánya.

Ekkor belépett a fiatal feleség. Az apja nagyon örült. Már korábban megbánta, hogy elküldte, és mindenhol kerestette. Most neki adta a legnagyobb országát. A férje ennek az országnak is a királya lett.